F Mert nem szükséges a közben járó az olyan kötesben, ahol valaki szabad akarattyábol köteledzi valamire valakinek magát, és azt igéri hogy véle jót tészen, tsak épen abbol az indulatbol hogy ötet szereti, az Isten tsak egyedül köteledzi magát a Fiának tett igéretben, hogy neki adgya örökségül az egész nemzeteket. igéret, mely oly meg változhatatlan, és oly örökös, mint maga az Isten, de másként is, közben járó nem kivántatik, az Isten, és amaga Fia közöt, akinek teszi az igéretet, mert véle egy Isten lévén, köz nem adatik, az Atya, és a Fiu közöt,

K. A törvény nem ellenkezik tehát az Isten igéretivel?

F Eppen nem mondgya szent pál, mert ha törvény adatot volna mely meg elevenithetne, bizony atörvényböl volna az igazság, és ugy az ellenkeznék az igérettel, de anem lehet, mert amint az Apostol mondgya, az irot törvény, mindeneket abün alá rekesztet, hogy az igéret, a Jesus kristus hiti által adatnék a hivöknek, az Apostol azt mondgya meg másut, atörvény pedig bé jött, hogy a bün bövölkodnék, rom. 5. 20. ebböl ki tettzik világosan, nem hogy igasságot adot volna, vagy semmivé tette volna az igéretet, söt még ennek bé töltésire szolgált, a bünnek bövölködése által, amelyet okozot, noha atörvény magában szent vala, mert meg tekintetvén az emberel amaga romlását. azzal meg alázta, és meg éreztetvén véle hogy mitsoda szüksége volna ameg váltora, és a meg szabaditora. arra vivé ötet, hogy az Istenhez fordulna, és kérne tölle hathatobb orvoságot a törvénynél, a mely akristusban valo hitt, és azö kegyelme, amely nélkül Ádámtol fogvást, világ végezetig semmi féle ember nem üdvezülhetet, se soha nem üdvezülhet.

Évangyélium

szent luk. 17. 11.

És lön midön Jérusálembe menne. által mene samarián, es Galilaean. és mikor bé menne egy kastélyba., eleiben jövének tiz poklos férfiak, kik távul meg állának, és fel emelék szavokot mondván, Jesus Mester. könyörüly rajtunk, kiket hogy meg látá, mondá, menyetek el mutassátok meg magatokot, a papoknak, és lön midön mennének, meg tisztulának, egy pedig közüllök, hogy látá hogy meg tisztult, viszszá tére,

(II. Épistolák: 744)


Előző oldal | Következő oldal